Eger: Az egyik legszínesebb borvidék Magyarországon

Története: Eger a szőlőtermesztés, és borkultúra egyik legrégebbi vidéke Magyarországon. Már a XI. századból írásos emlékeink vannak arról, hogy Szt. István az első püspökség megalapításáva Eger városát komoly jelentősségel bíró településeink egyikévé tette. A tatárjárást követően a vallon származású telepesek megjelenése újabb lendületet adott a a borkészítés szempontjából. (Francia típusú pincemunka, fa hordóhasználat, héjon erjesztés…) Igazi fénykorát a borvidék a XVIII. – XIX. században élte, ekkor már túlnyomórészt kékszőlő fajták voltak elterjedtek, a fehérbort adó szőlő aránya alig érte el a 3%-ot. Ez csak az első világháborút, és a nagy gazdasági világválságot követően változott meg ismét. A filoxéravész az egri borvidéket sem kímélte meg, az újratelepítéseknél a különböző fajtákat külön táblákba telepítették. A XX. sz. derekán az államosítással a tömegtermelés, és igénytelen borkészítés irányába fordult az egri “borkultúra”, a presztízse, jó hírneve is megtört, ezt a trended csak a rendszerváltás utáni, magánkézben levő pincék tudták megfordítani, szerencsére ez a folyamat ma is tart.

Természeti tényezők: A Bükk-hegység deli lejtőin elterülő borvidék kiterjedése több, mint 22.000 ha, ebből 18.302 ha első osztályú besorolást kapott, melyből nagyjából 6.000 ha a művelt szőlőterület. Éghajlata meglehetősen hűvös, későn tavaszodik, rövid a tenyészidő. Csapadékszegény, száraz terület, ez főként a nyári időszak második felére igaz. Talaja kiemelkedően változatos: mészkő, dolomit, agyagmárga, homokkő, riolittufán képződött barna erdőtalaj. Tengerszint feletti magassága átlagosan 200-300 m, de az egyik legkiválóbb termőterület, a várostó északkeletre fekvő Nagy-Eged-hegy eléri az 500 métert is.

Jellemző szőlőfajták: A borvidék adottságai, és a szőlőfajták változatossága teszi egyedivé az itt előállított borokat, és teszi alkalmassá arra is, hogy mind vörös, mind fehérborokból csúcsminőség kerüljön ki a pincékből. Megfelelő szőlészeti, és pincemunka mellett a vörösborok igazán elegánsak, kiváló sav-tannin egyensúlyt mutatnak, koncentráltak, gyümölcsösek. A borvidék szabályzata szerint a termeszthető kékszőlő fajták a teljesség igénye nélkül: kékfrankos, kadarka, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, menoire, turán, syrah, pinot noir. Utóbbi az egyik legszebb arcát tudja mutatni a magyarországon előállított tételek közül. (Az egri csillagról, és a fehér fajtákról ezt megelőző blogbejegyzésben foglalkoztunk.)

A borvidék ma: a borkészítés a mai napig jelentős hatással bír, alapjaiban befolyásolja az itt élők mindenapjait. A riolittufába vájt pincékben, járatokban szinte az egész város bejárható a föld alatt. Bikavér – kódex 1997 – minimum három, a termőterületen engedélyezett szőlőfajta, egyik sem lehet a házasításban több, mint 50%, és nem lehet kevesebb, mint 5%. 2010 – megszületik az egri bikavér fehér “párja”, az egri csillag. 2017 az egri bikavért hungarikumnak választják. 2021 – az egyik legrangosabb nemzetközi borversenyen, a londoni DecanterWorldWineAwards – on a St. Andrea Pincészet 2017-es évjáratú Nagy-Eged Grand Superior Bikavér tételét beválasztják a világ 50 legjobb bora közé! Ilyen még sohasem fordult elő azelőtt. Sajnos a tétel azon nyomban el is tűnt a piacokról, nem kapható. (Kivéve még néhány palack erejéig a BorSor-ban)

Share This

Oszd meg!

Oszd meg a barátaiddal!