Újbor ünnep, Márton nap

Hiedelmek, szokások, történet 

“Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.”

Mindenki ismeri a Márton napi szokásokat, ünneplést? Tegyünk egy próbát! Kezdjük egy kis történeti áttekintéssel.

Miért november első harmada?

Már a rómaiak is a téli időszak beköszöntét tisztelték meg lakomákkal, az új termés, az új bor bemutatásával. Rendszerint Mars isten szent állatát, ludat (“avis Martis”) fogyasztottak a jeles esemény alkalmával. Ez a hagyomány folytatódhatott, mosódhatott át a későbbi, keresztény-európai kultúrába, így ma már a karácsony előtti 40 napos böjt kezdetét is ez a nap jelenti.

 

Az évszázadok múlása e szép hagyományon tartalmilag nem változtatott: a mezőgazdasági év végét, a termények betakarításának megünneplését, és jelen írás főszereplőjét: a murciból átalakult, friss, első borok megkóstolását, az egész éves munka gyümölcsének ünneplését jelenti ma is.

A középkorban rendszeresek voltak ez időszakban lakomák, bálok, vásárok, hogy legyen a következő évben is bőséggel mit fogyasztani. Akkoriban a libasült nem úri huncutság volt, a cselédek ilyenkor járandósságuk mellé kaptak egy hízott libát is.

A libapecsenye máig tartó kultusza természetesen átalakult; már nem Mars isten madaraként fogyasztjuk. Míg a rómaiaknál hagyományosan a ludak által felriasztott őrség, és ezáltal Róma megmenekülése a gall támadás elől, addig ma már Szent Márton püspök legendája nyomán kerülnek asztalra a libaétkek. (Amely legendát talán már valóban mindenki kívülről ismeri: Szent Márton a mai Szombathely környékén született a IV. Században, egy római katona fiaként, aki felnőttként apja kívánságára csatlakozott a légióhoz. Később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett. A Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták.)

Tours-i Szent Márton ünnepét számos európai országban ünneplik: Észtországtól Olaszországig, az Egyesült Királyságtól Magyarországig. A szokások némiképp eltérőek lehetnek (német nyelvterületen pl. tradicionálisan kisgyermekek vonulnak fel saját maguk készítette lámpásokkal énekelve, régebben fáklyákat, tüzeket gyújtottak), a lényeg, a tartalom azonos.

Hazánkban különösen nagy hagyománynak örvend, számos hiedelem, szokás fűződik Márton napjához. Úgy tartják, ha a Márton napi libapecsenye mellcsontja fehér, akkor kemény tél lesz, ha rövidebb és sötétebb színű, akkor sáros-latyakos. Más megfogalmazásban: “Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Ez időszakban szokás volt küldeni a papnak is a liba húsából, s általában a hátsó részéből, innen ered a “püspökfalat” kifejezésünk. Ha Márton nap, és püspökfalat, akkor éhezés, illetve az éhezés elkerülése is minden évben “terítékre kerül” a jeles napon, amint a poszt alcíme is jegyzi, illetve az újbor bemutatása is ehhez az ünnephez köthető: “Márton az újbor bírája”

ujbor.jpg
  • Facebook
  • LinkedIn
  • Tumblr

További cikkeink

Share This

Oszd meg!

Oszd meg a barátaiddal!